CsodaCsibe

Az ember sokszor rácsodálkozik, hogy a gyermek- és fiatalkori tapasztalatok, a család, a szülők nevelési és kommunikációs attitűdje milyen nagy hatással vannak az egyén későbbi életére, az önmagáról alkotott képre. Azok az emberek, akik gyermekkorukban folyamatosan illetve rendszeresen negatív visszajelzéseket kaptak, akiket szüleik rendszeresen megtörtek, megaláztak, későbbi kapcsolataikban kétféle módon reagálják ezt le.  Vannak, akik egész életükben ezeket a megalázó helyzeteket keresik, ebben érzik biztonságban magukat, sőt abba a tévhitbe ringatják önmagukat, hogy számukra ez a jó, ezt élvezik. Ez tulajdonképpen önmaguk tudat alatti (vagy olykor nagyon is tudatos) belső elnyomása. De ne feledjük, ezért a döntésért nem okolhatók, mivel a legtöbb esetben el sem jutnak a felismerésig.  Jóval kevesebben vannak azok, akik bár ugyanilyen nevelésben részesültek egyik, vagy mindkét szülő részéről, felismerve a helyzetet, változtatnak. A változtatás azonban mindig j...

A társas magány fogalma talán mindenkinek kicsit ismerős lehet, természetesen változó mértékben érint minket. A társas magány állapot kialakulhat egy ellaposodott baráti kapcsolatban, vagy akár egy párkapcsolatban is. Párkapcsolat esetében mindannyian jól tudjuk, hogy a kapcsolatért mindkét félnek tennie kell. Tudjuk jól, mégsem így teszünk. Az emberek természetesnek veszik, hogy az, aki mellettük van ezer lánggal szereti őket, minden már ismert és még ismeretlen hibájuk ellenére. Az ember sejtjei 7 évente lecserélődnek és ez nem csak testi, hanem lelki és viselkedésbeli változásokat is eredményez. Ezek az apró, vagy nagyobbacska változások mind újdonságokként ütik fel a fejüket és bizony a partner ezt elfogadni kényszerül. Ez nem egy külső kényszer egy jól működő kapcsolatban, inkább amolyan belső késztetés. Persze ha a változás az elveinknek, értékrendünknek teljes mértékben ellentmond, jelezzük partnerünknek, hogy ez számunkra nem elfogadható, ezen a téren az ő rugalmasságára le...

A minap olvastam egy blogbejegyzést. Egy idősebb hölgy írta. Büszkén hirdette a posztjában, hogy ő egész életében mindig egyszerre több srácba volt szerelmes (kötődési zavar) és azt is, hogy a mostani párjával nyitott kapcsolatban élnek, és ő milyen boldog, mikor a párja boldogan, csillogó szemekkel, láthatóan másba szerelmesen ér haza (kötődési zavar). Azt is leírta, hogy egy másodpercig nem érez féltékenységet, majd kis ideig szinte ördögtől valónak kiáltotta ki a féltékenység érzését. Először is tisztázzunk valamit: ha ördögtől való lenne a féltékenység, vagy a mai világ agyszüleménye, akkor az egészen apró kisgyermekekben nem lenne jelen, mint természetes érzés. A másik: ha egy kapcsolatban egy szemernyi féltékenység sincs jelen (értem ez alatt a természetes érzést, ami azt jelzi, hogy nagyon fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni), akkor azt legfeljebb barátságnak, vagy lakótársi kapcsolatnak nevezzük. Minél fejlettebb érzelmi intelligenciával rendelkezik egy személy, an...

Fura dolog ez... Éljük az életünket, hajtjuk a mókuskereket, beleszürkülünk egy cseppet  a hétköznapokba, elfáradunk. Közben egyre jönnek szembe velünk a lehetőségek, amiket nem veszünk észre, halogatjuk, maaajd, maaajd.... Aztán egyszer csak már nincs majd. Kisiskolás koromban a családunk balesetet szenvedett, öcsém élete egy hajszálon csüngött. Akkor még nem tudatosult bennem, de ahogy idősödtem és felidéztem azt a napot és az azt követő heteket, eljutottam arra a pontra, hogy elhatároztam: nincs majd. Ha fontos valami, vagy valaki, akkor szakítok rá időt. Nem kell napokat, nem kell heteket, de igenis legalább egy röpke fél órát, vagy pár órát. Az idő szalad, sosem tudhatjuk, meddig mondhatjuk még, hogy majd, meddig halogathatunk. Élj a mának! Elcsépelt ugyan a mondás, de nagyon igaz. Az alkalom, amit ma elszalasztasz, a találkozó, amit ma elodázol, lehet, hogy már sosem tér vissza. Vagy esetleg csak megkopottan. Be kell vallanom, nekem is van olyan, hogy halogatok. 3 ember...

Gyanítom, hogy ez a fogalom ilyen összetételben nem igazán mond senkinek semmit, és ezzel nincs is semmi baj. Önző őszinteségnek nevezem azokat a helyzeteket, amikor egy személy tesz vagy pont nem tesz meg valamit, amiből a másik mit sem érzékel, de a személyt nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, így beavatja a titkába a másikat. Hogy ez miért is önző? Gondoljunk csak bele egy példán keresztül: "A" megcsalja "B"-t, amiből "B" semmit nem érzékel, a kapcsolatuk számára tökéletes, nem érzékel változást, nem szenved hiányt semmiben, boldog "A"-val. "A" azonban úgy dönt, ezt nem bírja tovább, elmond mindent "B"-nek. Mi is történik ilyenkor? "B" úgy érzi, arcon csapták, becsapva, megalázva érzi magát, fájdalmat érez. De legyen még egy példa: "A" évente, két évente szeretne mondjuk több emberrel intim helyzetben együtt lenni (igyekszem finoman fogalmazni). Tegyük fel meg is teszi. "B" erről mit s...

A mai világban sajnos nagyon sok olyan nő van, aki csecsemő-, gyerek- vagy felnőttkorában olyan maradandó sérüléseket szerzett, melyek az egész életére kihatással vannak. Adódhat ez tudatos vagy akaratlan elhanyagolásból, mikor a csecsemő vagy gyermek nem kapta meg a kellő odafigyelést, szeretetet, ingereket (pusztán gondozzák, miáltal életben marad, de az agyi idegpályák és a lelke fejlődése megreked egy szinten, vagy rossz irányba fordul), de adódhat akár bántalmazásból is. De ide sorolhatjuk azokat az eseteket is, mikor az ember az általa fontos személyektől nem kap megerősítést, vagy csak azzal tudja kivívni a törődést és figyelmet, mikor deviáns, problémás viselkedésformákat mutat. Az ilyen korai sèrülèsek hatása hol fokozatosan, hol csak felnőtt korban mutatkozik meg. Ès itt meg kell említenem a társadalom felelősségét. A sérült emberrel találkozva az emberek többféleképpen reagálnak. Vannak, akik támogatják a sérülés okozta tüneteit, azzal vèdekezve, hogy elfogadjá...

Így év elején illik elmélázni, mit is szeretnék elérni az idei évben, mik a céljaim, vágyaim, terveim. Azt hiszem, a mai nap folyamán legfeljebb ébren maradni. :-D El tudtam volna viselni még pár óra alvást. Félretéve a tréfát, ha meg kellene fogalmaznom, mit is szeretnék az idei évtől, talán ezeket sorolnám: anyagi biztonság sok-sok felém áradó szeretet stresszmentes mindennapok sok kaland szakmai fejlődés Egyedül ülök a munkahelyemen a gép előtt, csend vesz körül, a habos kávé is itt gőzölögne már az asztalomon, ha nem feledkeztem volna meg róla. Az akváriumban csendesen úszkálnak a csepp halacskák. Odakint a hideg ellenére csodásan süt a nap. A hatalmas ablakon át rálátok a budai hegyekre. Úgy döntöttem, hogy mivel olyan szép a mai nap, kis csalással ezt tekintem a 2020-as év első napjának. Az igazi első napot pedig fedje homály.