Kötődési zavar és érzelmi intelligencia
A minap olvastam egy blogbejegyzést. Egy idősebb hölgy írta. Büszkén hirdette a posztjában, hogy ő egész életében mindig egyszerre több srácba volt szerelmes (kötődési zavar) és azt is, hogy a mostani párjával nyitott kapcsolatban élnek, és ő milyen boldog, mikor a párja boldogan, csillogó szemekkel, láthatóan másba szerelmesen ér haza (kötődési zavar). Azt is leírta, hogy egy másodpercig nem érez féltékenységet, majd kis ideig szinte ördögtől valónak kiáltotta ki a féltékenység érzését.
Először is tisztázzunk valamit: ha ördögtől való lenne a féltékenység, vagy a mai világ agyszüleménye, akkor az egészen apró kisgyermekekben nem lenne jelen, mint természetes érzés.
A másik: ha egy kapcsolatban egy szemernyi féltékenység sincs jelen (értem ez alatt a természetes érzést, ami azt jelzi, hogy nagyon fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni), akkor azt legfeljebb barátságnak, vagy lakótársi kapcsolatnak nevezzük.
Minél fejlettebb érzelmi intelligenciával rendelkezik egy személy, annál inkább igényli a biztonságot adó érett kapcsolat jelenlétét. Hiszen felszínes érzelmekkel élni lehet, de nem érdemes.
A kötődési zavar legtöbbször szándékos, vagy akaratlan szülői elhanyagolás következménye, mely egészen kicsi, akár csecsemőkorra vezethető vissza. Sajnos míg a csecsemőkori időszakos elhanyagolás ellensúlyozható, addig a törődés, gondoskodás és szeretetnyilvánítás hosszabb távú illetve későbbi életkorokban jelentkező hiánya már csak nagyon nehezen. Amikor azt írom, nagyon nehezen, nem azt jelenti, hogy lehetetlen. Ha a személy felismeri magában a sérülés tüneteit és meg tudja fejteni (akár önmaga egyedül, akár egy szakember segítségével) a sérülés okát, úgy tudatos viselkedésbeli változtatással és gondolkodásbeli áthangolódással a változás biztos alapokra helyezhető.
Fontos, hogy változást felnőtt korban csak fejlett érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkező személy tud elérni, ugyanakkor az is elmondható, hogy az intelligencia fejletlensége alapvetően a felismerés lehetőségét is megakadályozza, ahogy a fejlődni vágyást, és ezzel együtt a fejlődés kialakulását is hátráltatja.
Manapság oly divatosak a kötődési zavarral rendelkező embereknél a "bonyolult kapcsolatban", "nyitott kapcsolatban" kifejezések, amiket összefogva a többi (fel nem ismert) kötődészavaros társukkal tökéletesnek kiáltanak ki. Egy érett, fejlett lélek számára ezek a kifejezések és helyzetek nem kezelhetők. De hangsúlyozom ismét: a változtatás lehetősége mindig ott ül a ember vállán, próbálva terelgetni egy mélyebb érzelmi világ felé, és vannak olyan szerencsések, akik meghallják a csendes szavait és hallgatnak rá. Egy próbát igazán megér, hogy az ember megtapasztalja, hogy létezik igazi mély érzelem, nem csak felületes "nem akarok megsérülni, így legalább nem is fogok, mindenki azt csinál és azzal akivel akar" érzés.
Visszatérve az olvasott blogbejegyzésre: a hölgy szülő. Több gyereke is van. Vajon ezek a gyerekek milyen mintát, útravalót kapnak az élethez? Érzelmileg mindenképpen eleve hátrányból indulnak. Ha erre ráeszmélnek, máris kipattanhat egy meglehetősen könnyen elmérgesedő szülő-gyerek konfliktus, és bár ez szomorú, azt kell mondanom, ez még a jobbik eset. A konfliktus hatására ugyanis kialakulhat a gyerekben a "csak úgy nem akarok élni mint anyám" érzés. És ezzel máris a fejlődés hosszú és rögös útjára lépett. Kívánok nekik kitartást és erőt, mély szerelmet, odaadást és olyan szeretetet, amit csak egy igazán mély kapcsolat adhat meg.
Először is tisztázzunk valamit: ha ördögtől való lenne a féltékenység, vagy a mai világ agyszüleménye, akkor az egészen apró kisgyermekekben nem lenne jelen, mint természetes érzés.
A másik: ha egy kapcsolatban egy szemernyi féltékenység sincs jelen (értem ez alatt a természetes érzést, ami azt jelzi, hogy nagyon fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni), akkor azt legfeljebb barátságnak, vagy lakótársi kapcsolatnak nevezzük.
Minél fejlettebb érzelmi intelligenciával rendelkezik egy személy, annál inkább igényli a biztonságot adó érett kapcsolat jelenlétét. Hiszen felszínes érzelmekkel élni lehet, de nem érdemes.
A kötődési zavar legtöbbször szándékos, vagy akaratlan szülői elhanyagolás következménye, mely egészen kicsi, akár csecsemőkorra vezethető vissza. Sajnos míg a csecsemőkori időszakos elhanyagolás ellensúlyozható, addig a törődés, gondoskodás és szeretetnyilvánítás hosszabb távú illetve későbbi életkorokban jelentkező hiánya már csak nagyon nehezen. Amikor azt írom, nagyon nehezen, nem azt jelenti, hogy lehetetlen. Ha a személy felismeri magában a sérülés tüneteit és meg tudja fejteni (akár önmaga egyedül, akár egy szakember segítségével) a sérülés okát, úgy tudatos viselkedésbeli változtatással és gondolkodásbeli áthangolódással a változás biztos alapokra helyezhető.
Fontos, hogy változást felnőtt korban csak fejlett érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkező személy tud elérni, ugyanakkor az is elmondható, hogy az intelligencia fejletlensége alapvetően a felismerés lehetőségét is megakadályozza, ahogy a fejlődni vágyást, és ezzel együtt a fejlődés kialakulását is hátráltatja.
Manapság oly divatosak a kötődési zavarral rendelkező embereknél a "bonyolult kapcsolatban", "nyitott kapcsolatban" kifejezések, amiket összefogva a többi (fel nem ismert) kötődészavaros társukkal tökéletesnek kiáltanak ki. Egy érett, fejlett lélek számára ezek a kifejezések és helyzetek nem kezelhetők. De hangsúlyozom ismét: a változtatás lehetősége mindig ott ül a ember vállán, próbálva terelgetni egy mélyebb érzelmi világ felé, és vannak olyan szerencsések, akik meghallják a csendes szavait és hallgatnak rá. Egy próbát igazán megér, hogy az ember megtapasztalja, hogy létezik igazi mély érzelem, nem csak felületes "nem akarok megsérülni, így legalább nem is fogok, mindenki azt csinál és azzal akivel akar" érzés.
Visszatérve az olvasott blogbejegyzésre: a hölgy szülő. Több gyereke is van. Vajon ezek a gyerekek milyen mintát, útravalót kapnak az élethez? Érzelmileg mindenképpen eleve hátrányból indulnak. Ha erre ráeszmélnek, máris kipattanhat egy meglehetősen könnyen elmérgesedő szülő-gyerek konfliktus, és bár ez szomorú, azt kell mondanom, ez még a jobbik eset. A konfliktus hatására ugyanis kialakulhat a gyerekben a "csak úgy nem akarok élni mint anyám" érzés. És ezzel máris a fejlődés hosszú és rögös útjára lépett. Kívánok nekik kitartást és erőt, mély szerelmet, odaadást és olyan szeretetet, amit csak egy igazán mély kapcsolat adhat meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése