Társas magány
A társas magány fogalma talán mindenkinek kicsit ismerős lehet, természetesen változó mértékben érint minket.
A társas magány állapot kialakulhat egy ellaposodott baráti kapcsolatban, vagy akár egy párkapcsolatban is.
Párkapcsolat esetében mindannyian jól tudjuk, hogy a kapcsolatért mindkét félnek tennie kell. Tudjuk jól, mégsem így teszünk. Az emberek természetesnek veszik, hogy az, aki mellettük van ezer lánggal szereti őket, minden már ismert és még ismeretlen hibájuk ellenére. Az ember sejtjei 7 évente lecserélődnek és ez nem csak testi, hanem lelki és viselkedésbeli változásokat is eredményez. Ezek az apró, vagy nagyobbacska változások mind újdonságokként ütik fel a fejüket és bizony a partner ezt elfogadni kényszerül. Ez nem egy külső kényszer egy jól működő kapcsolatban, inkább amolyan belső késztetés. Persze ha a változás az elveinknek, értékrendünknek teljes mértékben ellentmond, jelezzük partnerünknek, hogy ez számunkra nem elfogadható, ezen a téren az ő rugalmasságára lesz szükség.
Alapvetően hol csúszhatnak el a dolgok két ember között? Nézzük csak a kapcsolat alapját képező lelki és testi tényezőket.
Lelki szempontból a legtöbb kapcsolat ott szürkül el, hogy a párok nem ragaszkodnak a közös értékes idő eltöltéséhez. Mennyivel egyszerűbb hazaérve főzni, mosogatni, pakolni, tv-t nézni, magunkba zárkózni, mint fáradtan, munka után még időt és energiát fektetni abba, hogy a másikra figyeljünk, vele törődjünk.
Ez a helyzet fokozatosan, észrevétlenül alakul ki és végül rányomja a bélyegét a hétvégékre is. A mindennapok szürkeségéből kimászni viszont nem is annyira egyszerű. Mikor egy kapcsolatot a két fél hagyott megfakulni, nehéz újból színt adni neki. Olyan, mintha egy alapvetően a szürke árnyalataival már nyomdailag kitöltött színezőt próbálnánk csillogóan színesre varázsolni. Ugye nem ugyanaz lesz az eredmény, mint egy fehér alapon? Így van ez a kapcsolatokkal is. Lehet hasonló, de ugyanolyan már soha többé.
Ugyanakkor szintén megemlíthető az együtt töltött minőségi idő hiánya, az egymással törődés, sőt valamilyen szinten a másik fél elismerésének és tiszteletének hiánya is, valamint a testi kapcsolat ellaposodása illetve teljes megszűnése.
Az első igazán vészterhes jelek, melyek arra utalnak, hogy komoly probléma van a kapcsolatban, többnyire "testi téren" jelennek meg. Jel lehet a nem megfelelő mennyiség vagy minőség, a csökkent időtartam. Ezt talán még nehezebb helyre hozni, sőt annál nehezebb, minél több idő telik el a szürkeségben. Egy idő után már nem csak a problémát inkább generáló fél, hanem a másik fél is bezárkózik, a sok elutasítás idővel oda juttatja az embert, hogy inkább lemond az egészről. És ha már testtel-lélekkel lemondott, onnan nincsen visszaút. De addig, míg nem érkezik el ez a pont, addig van remény.
A társas magány állapot kialakulhat egy ellaposodott baráti kapcsolatban, vagy akár egy párkapcsolatban is.
Párkapcsolat esetében mindannyian jól tudjuk, hogy a kapcsolatért mindkét félnek tennie kell. Tudjuk jól, mégsem így teszünk. Az emberek természetesnek veszik, hogy az, aki mellettük van ezer lánggal szereti őket, minden már ismert és még ismeretlen hibájuk ellenére. Az ember sejtjei 7 évente lecserélődnek és ez nem csak testi, hanem lelki és viselkedésbeli változásokat is eredményez. Ezek az apró, vagy nagyobbacska változások mind újdonságokként ütik fel a fejüket és bizony a partner ezt elfogadni kényszerül. Ez nem egy külső kényszer egy jól működő kapcsolatban, inkább amolyan belső késztetés. Persze ha a változás az elveinknek, értékrendünknek teljes mértékben ellentmond, jelezzük partnerünknek, hogy ez számunkra nem elfogadható, ezen a téren az ő rugalmasságára lesz szükség.
Alapvetően hol csúszhatnak el a dolgok két ember között? Nézzük csak a kapcsolat alapját képező lelki és testi tényezőket.
Lelki szempontból a legtöbb kapcsolat ott szürkül el, hogy a párok nem ragaszkodnak a közös értékes idő eltöltéséhez. Mennyivel egyszerűbb hazaérve főzni, mosogatni, pakolni, tv-t nézni, magunkba zárkózni, mint fáradtan, munka után még időt és energiát fektetni abba, hogy a másikra figyeljünk, vele törődjünk.
Ez a helyzet fokozatosan, észrevétlenül alakul ki és végül rányomja a bélyegét a hétvégékre is. A mindennapok szürkeségéből kimászni viszont nem is annyira egyszerű. Mikor egy kapcsolatot a két fél hagyott megfakulni, nehéz újból színt adni neki. Olyan, mintha egy alapvetően a szürke árnyalataival már nyomdailag kitöltött színezőt próbálnánk csillogóan színesre varázsolni. Ugye nem ugyanaz lesz az eredmény, mint egy fehér alapon? Így van ez a kapcsolatokkal is. Lehet hasonló, de ugyanolyan már soha többé.
Ugyanakkor szintén megemlíthető az együtt töltött minőségi idő hiánya, az egymással törődés, sőt valamilyen szinten a másik fél elismerésének és tiszteletének hiánya is, valamint a testi kapcsolat ellaposodása illetve teljes megszűnése.
Az első igazán vészterhes jelek, melyek arra utalnak, hogy komoly probléma van a kapcsolatban, többnyire "testi téren" jelennek meg. Jel lehet a nem megfelelő mennyiség vagy minőség, a csökkent időtartam. Ezt talán még nehezebb helyre hozni, sőt annál nehezebb, minél több idő telik el a szürkeségben. Egy idő után már nem csak a problémát inkább generáló fél, hanem a másik fél is bezárkózik, a sok elutasítás idővel oda juttatja az embert, hogy inkább lemond az egészről. És ha már testtel-lélekkel lemondott, onnan nincsen visszaút. De addig, míg nem érkezik el ez a pont, addig van remény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése