A gyermekkor hatása a párkapcsolatokra

Az ember sokszor rácsodálkozik, hogy a gyermek- és fiatalkori tapasztalatok, a család, a szülők nevelési és kommunikációs attitűdje milyen nagy hatással vannak az egyén későbbi életére, az önmagáról alkotott képre.

Azok az emberek, akik gyermekkorukban folyamatosan illetve rendszeresen negatív visszajelzéseket kaptak, akiket szüleik rendszeresen megtörtek, megaláztak, későbbi kapcsolataikban kétféle módon reagálják ezt le. 

Vannak, akik egész életükben ezeket a megalázó helyzeteket keresik, ebben érzik biztonságban magukat, sőt abba a tévhitbe ringatják önmagukat, hogy számukra ez a jó, ezt élvezik. Ez tulajdonképpen önmaguk tudat alatti (vagy olykor nagyon is tudatos) belső elnyomása. De ne feledjük, ezért a döntésért nem okolhatók, mivel a legtöbb esetben el sem jutnak a felismerésig. 

Jóval kevesebben vannak azok, akik bár ugyanilyen nevelésben részesültek egyik, vagy mindkét szülő részéről, felismerve a helyzetet, változtatnak. A változtatás azonban mindig jóval több erőfeszítéssel jár, főleg ilyen helyzetben, mikor önmagunk átformálása, egyensúlyunk helyre billentése a cél. Az út igencsak rögös, rengeteg buktatóval és a "visszaesés" folyamatosan jelen levő lehetőségével jár. Azonban az, aki tudatosan rászánja magát, hogy végigjárja ezt az utat, aki kitart a nehézségek ellenére, az olyan lelki megerősödésen és pozitív változáson megy keresztül, melynek hatására a környezete reakciói is pozitív irányban változnak.