CsodaCsibe

Az ember sokszor rácsodálkozik, hogy a gyermek- és fiatalkori tapasztalatok, a család, a szülők nevelési és kommunikációs attitűdje milyen nagy hatással vannak az egyén későbbi életére, az önmagáról alkotott képre. Azok az emberek, akik gyermekkorukban folyamatosan illetve rendszeresen negatív visszajelzéseket kaptak, akiket szüleik rendszeresen megtörtek, megaláztak, későbbi kapcsolataikban kétféle módon reagálják ezt le.  Vannak, akik egész életükben ezeket a megalázó helyzeteket keresik, ebben érzik biztonságban magukat, sőt abba a tévhitbe ringatják önmagukat, hogy számukra ez a jó, ezt élvezik. Ez tulajdonképpen önmaguk tudat alatti (vagy olykor nagyon is tudatos) belső elnyomása. De ne feledjük, ezért a döntésért nem okolhatók, mivel a legtöbb esetben el sem jutnak a felismerésig.  Jóval kevesebben vannak azok, akik bár ugyanilyen nevelésben részesültek egyik, vagy mindkét szülő részéről, felismerve a helyzetet, változtatnak. A változtatás azonban mindig j...

A társas magány fogalma talán mindenkinek kicsit ismerős lehet, természetesen változó mértékben érint minket. A társas magány állapot kialakulhat egy ellaposodott baráti kapcsolatban, vagy akár egy párkapcsolatban is. Párkapcsolat esetében mindannyian jól tudjuk, hogy a kapcsolatért mindkét félnek tennie kell. Tudjuk jól, mégsem így teszünk. Az emberek természetesnek veszik, hogy az, aki mellettük van ezer lánggal szereti őket, minden már ismert és még ismeretlen hibájuk ellenére. Az ember sejtjei 7 évente lecserélődnek és ez nem csak testi, hanem lelki és viselkedésbeli változásokat is eredményez. Ezek az apró, vagy nagyobbacska változások mind újdonságokként ütik fel a fejüket és bizony a partner ezt elfogadni kényszerül. Ez nem egy külső kényszer egy jól működő kapcsolatban, inkább amolyan belső késztetés. Persze ha a változás az elveinknek, értékrendünknek teljes mértékben ellentmond, jelezzük partnerünknek, hogy ez számunkra nem elfogadható, ezen a téren az ő rugalmasságára le...

Gyanítom, hogy ez a fogalom ilyen összetételben nem igazán mond senkinek semmit, és ezzel nincs is semmi baj. Önző őszinteségnek nevezem azokat a helyzeteket, amikor egy személy tesz vagy pont nem tesz meg valamit, amiből a másik mit sem érzékel, de a személyt nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, így beavatja a titkába a másikat. Hogy ez miért is önző? Gondoljunk csak bele egy példán keresztül: "A" megcsalja "B"-t, amiből "B" semmit nem érzékel, a kapcsolatuk számára tökéletes, nem érzékel változást, nem szenved hiányt semmiben, boldog "A"-val. "A" azonban úgy dönt, ezt nem bírja tovább, elmond mindent "B"-nek. Mi is történik ilyenkor? "B" úgy érzi, arcon csapták, becsapva, megalázva érzi magát, fájdalmat érez. De legyen még egy példa: "A" évente, két évente szeretne mondjuk több emberrel intim helyzetben együtt lenni (igyekszem finoman fogalmazni). Tegyük fel meg is teszi. "B" erről mit s...