Önző őszinteség (avagy miért is nem az őszinteség a kapcsolatok alapja)
Gyanítom, hogy ez a fogalom ilyen összetételben nem igazán mond senkinek semmit, és ezzel nincs is semmi baj. Önző őszinteségnek nevezem azokat a helyzeteket, amikor egy személy tesz vagy pont nem tesz meg valamit, amiből a másik mit sem érzékel, de a személyt nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, így beavatja a titkába a másikat. Hogy ez miért is önző? Gondoljunk csak bele egy példán keresztül: "A" megcsalja "B"-t, amiből "B" semmit nem érzékel, a kapcsolatuk számára tökéletes, nem érzékel változást, nem szenved hiányt semmiben, boldog "A"-val. "A" azonban úgy dönt, ezt nem bírja tovább, elmond mindent "B"-nek. Mi is történik ilyenkor? "B" úgy érzi, arcon csapták, becsapva, megalázva érzi magát, fájdalmat érez. De legyen még egy példa: "A" évente, két évente szeretne mondjuk több emberrel intim helyzetben együtt lenni (igyekszem finoman fogalmazni). Tegyük fel meg is teszi. "B" erről mit s