Önző őszinteség (avagy miért is nem az őszinteség a kapcsolatok alapja)
Gyanítom, hogy ez a fogalom ilyen összetételben nem igazán mond senkinek semmit, és ezzel nincs is semmi baj.
Önző őszinteségnek nevezem azokat a helyzeteket, amikor egy személy tesz vagy pont nem tesz meg valamit, amiből a másik mit sem érzékel, de a személyt nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, így beavatja a titkába a másikat. Hogy ez miért is önző? Gondoljunk csak bele egy példán keresztül:
"A" megcsalja "B"-t, amiből "B" semmit nem érzékel, a kapcsolatuk számára tökéletes, nem érzékel változást, nem szenved hiányt semmiben, boldog "A"-val. "A" azonban úgy dönt, ezt nem bírja tovább, elmond mindent "B"-nek. Mi is történik ilyenkor? "B" úgy érzi, arcon csapták, becsapva, megalázva érzi magát, fájdalmat érez.
De legyen még egy példa:
"A" évente, két évente szeretne mondjuk több emberrel intim helyzetben együtt lenni (igyekszem finoman fogalmazni). Tegyük fel meg is teszi. "B" erről mit sem tud, nem fáj neki, élik a boldog kis életüket együtt. Aztán "A" nem bírja a benne gyűlő feszültséget, elmondja "B"-nek, mit tett. "B" ezáltal rosszul érzi magát, csalódott lesz, fájdalmat érez.
Meg lehet kövezni emiatt, de azt gondolom, hogy a tudatlanság sokszor sokkal kevésbé rossz, mint mikor az ember tudomást szerez olyan dologról, ami neki fájdalmat okoz. Amit nem tudsz, az nem fáj, mondja a mondás is, és valóban....
Az persze teljesen más, ha a tett miatt az otthoni kapcsolat zuhanórepülésbe kezd. Ott bizony fontos az őszinteség. Senkinek nincs joga ugyanis rabolni a másik idejét. Az élet véges, ne pazaroljuk olyanra, aki nem érdemli meg.
Önző őszinteségnek nevezem azokat a helyzeteket, amikor egy személy tesz vagy pont nem tesz meg valamit, amiből a másik mit sem érzékel, de a személyt nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, így beavatja a titkába a másikat. Hogy ez miért is önző? Gondoljunk csak bele egy példán keresztül:
"A" megcsalja "B"-t, amiből "B" semmit nem érzékel, a kapcsolatuk számára tökéletes, nem érzékel változást, nem szenved hiányt semmiben, boldog "A"-val. "A" azonban úgy dönt, ezt nem bírja tovább, elmond mindent "B"-nek. Mi is történik ilyenkor? "B" úgy érzi, arcon csapták, becsapva, megalázva érzi magát, fájdalmat érez.
De legyen még egy példa:
"A" évente, két évente szeretne mondjuk több emberrel intim helyzetben együtt lenni (igyekszem finoman fogalmazni). Tegyük fel meg is teszi. "B" erről mit sem tud, nem fáj neki, élik a boldog kis életüket együtt. Aztán "A" nem bírja a benne gyűlő feszültséget, elmondja "B"-nek, mit tett. "B" ezáltal rosszul érzi magát, csalódott lesz, fájdalmat érez.
Meg lehet kövezni emiatt, de azt gondolom, hogy a tudatlanság sokszor sokkal kevésbé rossz, mint mikor az ember tudomást szerez olyan dologról, ami neki fájdalmat okoz. Amit nem tudsz, az nem fáj, mondja a mondás is, és valóban....
Az persze teljesen más, ha a tett miatt az otthoni kapcsolat zuhanórepülésbe kezd. Ott bizony fontos az őszinteség. Senkinek nincs joga ugyanis rabolni a másik idejét. Az élet véges, ne pazaroljuk olyanra, aki nem érdemli meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése