CsodaCsibe

A minap olvastam egy blogbejegyzést. Egy idősebb hölgy írta. Büszkén hirdette a posztjában, hogy ő egész életében mindig egyszerre több srácba volt szerelmes (kötődési zavar) és azt is, hogy a mostani párjával nyitott kapcsolatban élnek, és ő milyen boldog, mikor a párja boldogan, csillogó szemekkel, láthatóan másba szerelmesen ér haza (kötődési zavar). Azt is leírta, hogy egy másodpercig nem érez féltékenységet, majd kis ideig szinte ördögtől valónak kiáltotta ki a féltékenység érzését. Először is tisztázzunk valamit: ha ördögtől való lenne a féltékenység, vagy a mai világ agyszüleménye, akkor az egészen apró kisgyermekekben nem lenne jelen, mint természetes érzés. A másik: ha egy kapcsolatban egy szemernyi féltékenység sincs jelen (értem ez alatt a természetes érzést, ami azt jelzi, hogy nagyon fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni), akkor azt legfeljebb barátságnak, vagy lakótársi kapcsolatnak nevezzük. Minél fejlettebb érzelmi intelligenciával rendelkezik egy személy, an...

Fura dolog ez... Éljük az életünket, hajtjuk a mókuskereket, beleszürkülünk egy cseppet  a hétköznapokba, elfáradunk. Közben egyre jönnek szembe velünk a lehetőségek, amiket nem veszünk észre, halogatjuk, maaajd, maaajd.... Aztán egyszer csak már nincs majd. Kisiskolás koromban a családunk balesetet szenvedett, öcsém élete egy hajszálon csüngött. Akkor még nem tudatosult bennem, de ahogy idősödtem és felidéztem azt a napot és az azt követő heteket, eljutottam arra a pontra, hogy elhatároztam: nincs majd. Ha fontos valami, vagy valaki, akkor szakítok rá időt. Nem kell napokat, nem kell heteket, de igenis legalább egy röpke fél órát, vagy pár órát. Az idő szalad, sosem tudhatjuk, meddig mondhatjuk még, hogy majd, meddig halogathatunk. Élj a mának! Elcsépelt ugyan a mondás, de nagyon igaz. Az alkalom, amit ma elszalasztasz, a találkozó, amit ma elodázol, lehet, hogy már sosem tér vissza. Vagy esetleg csak megkopottan. Be kell vallanom, nekem is van olyan, hogy halogatok. 3 ember...

Gyanítom, hogy ez a fogalom ilyen összetételben nem igazán mond senkinek semmit, és ezzel nincs is semmi baj. Önző őszinteségnek nevezem azokat a helyzeteket, amikor egy személy tesz vagy pont nem tesz meg valamit, amiből a másik mit sem érzékel, de a személyt nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, így beavatja a titkába a másikat. Hogy ez miért is önző? Gondoljunk csak bele egy példán keresztül: "A" megcsalja "B"-t, amiből "B" semmit nem érzékel, a kapcsolatuk számára tökéletes, nem érzékel változást, nem szenved hiányt semmiben, boldog "A"-val. "A" azonban úgy dönt, ezt nem bírja tovább, elmond mindent "B"-nek. Mi is történik ilyenkor? "B" úgy érzi, arcon csapták, becsapva, megalázva érzi magát, fájdalmat érez. De legyen még egy példa: "A" évente, két évente szeretne mondjuk több emberrel intim helyzetben együtt lenni (igyekszem finoman fogalmazni). Tegyük fel meg is teszi. "B" erről mit s...

A mai világban sajnos nagyon sok olyan nő van, aki csecsemő-, gyerek- vagy felnőttkorában olyan maradandó sérüléseket szerzett, melyek az egész életére kihatással vannak. Adódhat ez tudatos vagy akaratlan elhanyagolásból, mikor a csecsemő vagy gyermek nem kapta meg a kellő odafigyelést, szeretetet, ingereket (pusztán gondozzák, miáltal életben marad, de az agyi idegpályák és a lelke fejlődése megreked egy szinten, vagy rossz irányba fordul), de adódhat akár bántalmazásból is. De ide sorolhatjuk azokat az eseteket is, mikor az ember az általa fontos személyektől nem kap megerősítést, vagy csak azzal tudja kivívni a törődést és figyelmet, mikor deviáns, problémás viselkedésformákat mutat. Az ilyen korai sèrülèsek hatása hol fokozatosan, hol csak felnőtt korban mutatkozik meg. Ès itt meg kell említenem a társadalom felelősségét. A sérült emberrel találkozva az emberek többféleképpen reagálnak. Vannak, akik támogatják a sérülés okozta tüneteit, azzal vèdekezve, hogy elfogadjá...

Így év elején illik elmélázni, mit is szeretnék elérni az idei évben, mik a céljaim, vágyaim, terveim. Azt hiszem, a mai nap folyamán legfeljebb ébren maradni. :-D El tudtam volna viselni még pár óra alvást. Félretéve a tréfát, ha meg kellene fogalmaznom, mit is szeretnék az idei évtől, talán ezeket sorolnám: anyagi biztonság sok-sok felém áradó szeretet stresszmentes mindennapok sok kaland szakmai fejlődés Egyedül ülök a munkahelyemen a gép előtt, csend vesz körül, a habos kávé is itt gőzölögne már az asztalomon, ha nem feledkeztem volna meg róla. Az akváriumban csendesen úszkálnak a csepp halacskák. Odakint a hideg ellenére csodásan süt a nap. A hatalmas ablakon át rálátok a budai hegyekre. Úgy döntöttem, hogy mivel olyan szép a mai nap, kis csalással ezt tekintem a 2020-as év első napjának. Az igazi első napot pedig fedje homály.

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de vannak olyan időszakok, mikor valahogy semmi nem úgy jön össze, ahogy azt szeretnénk. Mikor egy számunkra fontos találkozó nem valósul meg, s tudjuk, hogy csak nagy sokára lesz rá ismét lehetőség. Mikor a munkahelyen több ember helyett kell helytállni, de még nincs meg az a rutin és szakmai magabiztosság, hogy ez tökéletesen sikerüljön, valahogy sehogy nem marad mindenre idő. Mikor az embernek szinte hetente tolják az arcába otthon, hogy nincs pénz azokra a dolgokra, ami számára fontos, vagy egyszerűen csak szükséges lenne. Mikor nyakunkon a karácsony is és az ember lánya igyekszik kézben tartani az olyan dolgokat, mint ajándékok, vacsora, vendégségbe cipelendő ételek, azok elkészítése, pont időben, pont jókor, nem túl későn, nem túl korán... No igen, ilyenkor van az, hogy az emberben ez a sok dolog felgyülemlik és kicsit elveszti a lába alól a talajt. Nem olyan depressziósan, világvégésen, csak éppen annyira, hogy akaratán kívül esetleg megbánt...

Alapvetően 5 féle szeretetnyelvet különböztethetünk meg, melyek a következők: Elismerő szavak Minőségi idő Ajándékozás Szívességek Testi érintés Ezek nem feltétlenül különülnek el élesen egymástól, azaz előfordulhat, sőt igen gyakran előfordul, hogy valaki számára ezek közül több is nagy jelentőséggel bír. Az én szeretetnyelvem elsődlegesen a minőségi idő. Számomra nagyon sokat jelent az, ha valaki szívesen van velem, keresi a társaságomat, közös élményeket szerzünk. Ha ez hiányzik, elbizonytalanodom. A minőségi idő megnyilvánulhat egy pár perces találkozásban is, mikor csak kis időt tudunk szakítani egymásra, de abban a kis időben igazán egymásra figyelünk, de jelenthet egy komolyabb közös élményt is, mint mondjuk egy mozilátogatás, kirándulás vagy nyaralás. Nem az számít, hol vagyunk, nem a pénzbeli értéke a dolognak, hanem a MI élmény.  Ha kellene választanom egy másodlagos szeretetnyelvet, kicsit bajban lennék, mert más az, amit én adok és más, amit én k...