A mély érzésű ember
Ebben a bejegyzésben szándékosan nem választom szét a két nemet, mindkét fél érintett lehet.
A legtöbb ember sokszor elismerően jegyzi meg: Milyen nagy szíved van!". Az ő nézőpontjukból ez valóban egy dicséret, amit illik megköszönni. De lássuk, hogy mi is zajlik legbelül.
A mély érzésű ember minden lehetőséget megragad, hogy segítsen, adjon, támogasson. Ez jelen van a mindennapjaiban is, de ha épp nincs lehetősége kiélni a segítő szándékát a mindennapokban, keresni fogja az alkalmat rá. Ahogy mondani szokták, ez az egész belülről jön.
A mély érzésű ember semmit nem él meg felszínesen, nem is szereti az ilyen dolgokat. Ő a teljes szívével vesz részt mindenben. Ha bele is megy olyan helyzetbe, ami szinte már kiábrándítóan racionálisnak mondható, a szív akkor is hamar átveszi az irányítást.
Mindig a legjobbat akarja kihozni a helyzetből, minél rosszabb a helyzet, annál inkább, de valahogy az ilyen helyzetekben is mások érdekeit nézi. Neki fontosabb, hogy másoknak segítsen, még ha csak hajszálnyi esélye is van erre, mint az, hogy önmagának. De ez nem áldozati szerep, nem megjátszás, nem a hálálkodás utáni vágy. Őt az teszi boldoggá, ha a másik boldog általa.
A mély érzésű ember különleges. Ezt tudja is magáról. Emiatt a kapcsolataiban fontos neki, hogy különlegesként kezeljék és ezért ne kelljen folyton küzdenie ezért. A küzdelmet hamar feladja, tudja, hogy nincs szüksége rá, nem attól különleges, hogy elismerik (bár megvan az a buta kettősség érzés, hogy eközben mégis nagyon vágyik a tiszteletre és hogy felnézzenek rá). Ilyenkor keres más forrást, ahol megkaphatja, amire vágyik. Ez az élet minden területén igaz.
A mély érzésű ember bátor. A szíve sokszor viszi bele olyan helyzetbe, amiről már a kezdetek kezdetén tudja, hogy fájdalom és sírás lesz a vége. Belemegy, mert akkor és ott ez a helyzet annyi pluszt ad neki, hogy vállalja a következményeket. És bizony valóban sírás a vége (de minimum fájdalom), de soha nem megbánás.
Az ilyen ember sosem játssza meg magát, ha barátjául fogad, számíthatsz a teljes őszinteségére és odaadására. Szeretni is csak teljes szívvel és odaadóan tud. Érdekes, hogy ezt kevesen kezelik jól.
Itt most mégis muszáj saját tapasztalataimra hagyatkozva írnom, azaz nőként: A kisbetűs férfiak megijednek az ilyen nőtől, messze elkerülik. Többnyire hozzá se mernek szólni, aki viszont mégis, az az első alkalommal, amikor megérzi ezt az áradó szeretetet, már menekülőre is fogja. A mély érzésű nőnek nagybetűs FÉRFI kell. Nem csak szerelmi kapcsolatban, barátként is. Olyan, aki hagyja, hogy szeressék, hogy cirógassák, aki elviseli a pozitív érzelmi hullámokat. Nagyon kevés ilyen ember van, Megdöbbentően kevés.
A legtöbb ember sokszor elismerően jegyzi meg: Milyen nagy szíved van!". Az ő nézőpontjukból ez valóban egy dicséret, amit illik megköszönni. De lássuk, hogy mi is zajlik legbelül.
A mély érzésű ember minden lehetőséget megragad, hogy segítsen, adjon, támogasson. Ez jelen van a mindennapjaiban is, de ha épp nincs lehetősége kiélni a segítő szándékát a mindennapokban, keresni fogja az alkalmat rá. Ahogy mondani szokták, ez az egész belülről jön.
A mély érzésű ember semmit nem él meg felszínesen, nem is szereti az ilyen dolgokat. Ő a teljes szívével vesz részt mindenben. Ha bele is megy olyan helyzetbe, ami szinte már kiábrándítóan racionálisnak mondható, a szív akkor is hamar átveszi az irányítást.
Mindig a legjobbat akarja kihozni a helyzetből, minél rosszabb a helyzet, annál inkább, de valahogy az ilyen helyzetekben is mások érdekeit nézi. Neki fontosabb, hogy másoknak segítsen, még ha csak hajszálnyi esélye is van erre, mint az, hogy önmagának. De ez nem áldozati szerep, nem megjátszás, nem a hálálkodás utáni vágy. Őt az teszi boldoggá, ha a másik boldog általa.
A mély érzésű ember különleges. Ezt tudja is magáról. Emiatt a kapcsolataiban fontos neki, hogy különlegesként kezeljék és ezért ne kelljen folyton küzdenie ezért. A küzdelmet hamar feladja, tudja, hogy nincs szüksége rá, nem attól különleges, hogy elismerik (bár megvan az a buta kettősség érzés, hogy eközben mégis nagyon vágyik a tiszteletre és hogy felnézzenek rá). Ilyenkor keres más forrást, ahol megkaphatja, amire vágyik. Ez az élet minden területén igaz.
A mély érzésű ember bátor. A szíve sokszor viszi bele olyan helyzetbe, amiről már a kezdetek kezdetén tudja, hogy fájdalom és sírás lesz a vége. Belemegy, mert akkor és ott ez a helyzet annyi pluszt ad neki, hogy vállalja a következményeket. És bizony valóban sírás a vége (de minimum fájdalom), de soha nem megbánás.
Az ilyen ember sosem játssza meg magát, ha barátjául fogad, számíthatsz a teljes őszinteségére és odaadására. Szeretni is csak teljes szívvel és odaadóan tud. Érdekes, hogy ezt kevesen kezelik jól.
Itt most mégis muszáj saját tapasztalataimra hagyatkozva írnom, azaz nőként: A kisbetűs férfiak megijednek az ilyen nőtől, messze elkerülik. Többnyire hozzá se mernek szólni, aki viszont mégis, az az első alkalommal, amikor megérzi ezt az áradó szeretetet, már menekülőre is fogja. A mély érzésű nőnek nagybetűs FÉRFI kell. Nem csak szerelmi kapcsolatban, barátként is. Olyan, aki hagyja, hogy szeressék, hogy cirógassák, aki elviseli a pozitív érzelmi hullámokat. Nagyon kevés ilyen ember van, Megdöbbentően kevés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése