Férfi szemmel

 Ma reggel egy ismerős férfi szájából igen érdekes dolog hangzott el: a férfiak 99%-a a nők irányából jövő odaadó szeretet mögött valami rosszat sejt.

Ő maga sem tudta megmagyarázni, hogy mit. 

Érdekes kijelentés és teória. Sok mindent megmagyaráz. 

Persze tudom, hogy a nők azok, akiket nem lehet megérteni (mu-ha-haaaa), de ember legyen a talpán, aki megért egy férfit.

Szeretné, hogy szeressék, odaadóan, megbocsájtóan, nézzenek fel rá, tiszteljék, támogassák, bátorítsák, meghallgassák és megértsék. Azonban amikor találnak valakit, akitől ezt mind megkapják, gyanakvóvá válnak, behúzzák a képzeletbeli féket, bezárkóznak, nem merik kimutatni az érzelmeiket és szépen lassan megmérgezik a kapcsolatot.

Egyik hölgy ismerősöm besokallt a párjától, aki nem tisztelte, semmibe vette, sőt a kapcsolatukat is félvállról vette. Egyszer csak úgy döntött, akkor nem érdekli őt se az egész, nem lesz tündibündi, nem lesz odaadó, nem fog mindig örvendezni, ha a párja találkozni akar vele, nem is fog mindig a rendelkezésére állni, nem fog nála takarítani, főzni, a sorsra bízza a kapcsolatukat ő is, mert egy ember egy kapcsolathoz kevés. 

Azt tapasztalta (amit egyébként hallunk is oly sok embertől), hogy minél szókimondóbb (már-már kegyetlenebb) volt, minél kevesebb energiát fektetett a kapcsolatba, minél kevesebb érzelmet mutatott ki, a párja annál inkább futott utána. De bizony ezzel az egésszel csak egy a baj: ha a nő nem szerethet igazán, nem lehet önmaga, nem lehet imádni való és odaadó, akkor bizony a lángok kialszanak. Nem is kell hozzá túl sok idő. És ahogy ő is, ott maradunk egy emberrel, aki számunkra már idegen, érzelmileg már nem mozgat meg, a férfi pedig elveszíti ezzel azt, aki igazán szerette.