Elmélkedéseim, azaz mitől NŐ a nő, mitől FÉRFI a férfi
Azt gondolom, hogy már a legelején leszögezhetjük, hogy a mai világban (lehetséges, hogy a régebbi korokban is, de mivel nem éltem, tapasztalatom nincs róla) nagyon kevés az igazi FÉRFI és igazi NŐ.
A férfiak (így kis betűkkel) elkényelmesedtek minden téren. Nem kezelik nőként a nőket, felnőtt létükre kamaszként viselkednek, megelégszenek a lepattanóval, a könnyű prédákkal, igényük sincs arra, hogy igazi NŐ-vel kezdjenek. Márpedig részben emiatt az igazi NŐ, mint olyan, kezd eltűnni a világból. Vagyis ez így nem jó megfogalmazás, mert nem tűnnek el, lélekben sokakban megmarad a tartás, de megtörnek, beállnak a sorba azért, hogy legyen valakijük, elfogadják őket.
Azok a nők (ismét figyeljünk a kis betűkre), akik gyerekkorukban, vagy fiatalkorukban traumatikus eseményeket éltek meg, még inkább hajlamosak belesüllyedni ebbe a szerepbe. Sok olyan nőt ismerek, akit bántalmaztak a családon belül, beleértve itt a testi és lelki bántalmazást is. Ők folyamatosan keresik a visszaigazolást a nőiségükről, van köztük (és ez ismét személyes tapasztalat), aki annyira éhezik a visszaigazolásra, hogy folyton azt harsogja, hogy ő mennyire igazi, kiteljesedett NŐ, miközben ha egy őszinte beszélgetést folytat vele az ember, hamar kiderül, hogy ez csak védőpajzs, valójában lelki roncs. Kifelé szerepet játszanak, sokuknak igazán jól is megy, bárki elhiszi nekik, de belül ezer könnycsepp hull a porba.
A férfiak, részben genetikai kódolásuk, részben a fent leírt elkényelmesedésük miatt ezt persze kihasználják. Arra gondosan figyelnek, hogy ne lássanak a pajzs mögé, nem is kíváncsiak rá legtöbben, sőt egyesek azt gondolják, hogy milyen jót tesznek ezzel a nővel. Valójában azt gondolom, hogy nem így van. Ez egy spirál, ami lefelé húz, és minden ilyen esemény egy lökés lefelé a nő számára. Nem reménytelen ezeknek a nőknek a helyzete, csak össze kéne szedniük a belső erejüket, tartást adni maguknak, és így fokozatosan igazi NŐ-vé válhatnának. No de itt lép képbe az, hogy bizony a nők is elkényelmesedtek. "Én ilyen vagyok, ezt kell elfogadni, nem tehetek ellene" felfogás uralkodik el rajtuk, így viszont magukat is egyre csak taszítják le a spirál legalja felé.
A nő nem attól NŐ, hogy megfelel a kis betűs férfi igényeinek. Attól NŐ, hogy a nagy betűs FÉRFI felfigyel rá. Valljuk be, ilyen arányok mellett erre igazán nem sok az esély. De azért ne adjuk fel!
A férfiak (így kis betűkkel) elkényelmesedtek minden téren. Nem kezelik nőként a nőket, felnőtt létükre kamaszként viselkednek, megelégszenek a lepattanóval, a könnyű prédákkal, igényük sincs arra, hogy igazi NŐ-vel kezdjenek. Márpedig részben emiatt az igazi NŐ, mint olyan, kezd eltűnni a világból. Vagyis ez így nem jó megfogalmazás, mert nem tűnnek el, lélekben sokakban megmarad a tartás, de megtörnek, beállnak a sorba azért, hogy legyen valakijük, elfogadják őket.
Azok a nők (ismét figyeljünk a kis betűkre), akik gyerekkorukban, vagy fiatalkorukban traumatikus eseményeket éltek meg, még inkább hajlamosak belesüllyedni ebbe a szerepbe. Sok olyan nőt ismerek, akit bántalmaztak a családon belül, beleértve itt a testi és lelki bántalmazást is. Ők folyamatosan keresik a visszaigazolást a nőiségükről, van köztük (és ez ismét személyes tapasztalat), aki annyira éhezik a visszaigazolásra, hogy folyton azt harsogja, hogy ő mennyire igazi, kiteljesedett NŐ, miközben ha egy őszinte beszélgetést folytat vele az ember, hamar kiderül, hogy ez csak védőpajzs, valójában lelki roncs. Kifelé szerepet játszanak, sokuknak igazán jól is megy, bárki elhiszi nekik, de belül ezer könnycsepp hull a porba.
A férfiak, részben genetikai kódolásuk, részben a fent leírt elkényelmesedésük miatt ezt persze kihasználják. Arra gondosan figyelnek, hogy ne lássanak a pajzs mögé, nem is kíváncsiak rá legtöbben, sőt egyesek azt gondolják, hogy milyen jót tesznek ezzel a nővel. Valójában azt gondolom, hogy nem így van. Ez egy spirál, ami lefelé húz, és minden ilyen esemény egy lökés lefelé a nő számára. Nem reménytelen ezeknek a nőknek a helyzete, csak össze kéne szedniük a belső erejüket, tartást adni maguknak, és így fokozatosan igazi NŐ-vé válhatnának. No de itt lép képbe az, hogy bizony a nők is elkényelmesedtek. "Én ilyen vagyok, ezt kell elfogadni, nem tehetek ellene" felfogás uralkodik el rajtuk, így viszont magukat is egyre csak taszítják le a spirál legalja felé.
A nő nem attól NŐ, hogy megfelel a kis betűs férfi igényeinek. Attól NŐ, hogy a nagy betűs FÉRFI felfigyel rá. Valljuk be, ilyen arányok mellett erre igazán nem sok az esély. De azért ne adjuk fel!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése